Fly away home
Repülj velem.
Ez a fordítása kedvenc filmem címének.
A filmben egy 13 éves kislány vadludakkal repül, megtanulva a szabad repülés
valódi örömét motoros sárkánnyal siklik a természet részeként.
Ebben a filmben nem csak az a nagyszerű, ahogyan a repülést bemutatja, hanem
az is, ahogyan a repülő emberek összetartozásáról is szól. Mit a repülő
emberekkel, a repülő madarakkal való közösségről!
Nem tudom, merjek-e írni arról, hogy milyen torokszorító a kép, amikor a főhős
Amy együtt száll apjával és az általa mentett ludakkal... Ebben a mai
érzelemmentes világban, ahol a munka és az áldozat nem érték, hanem
kifigurázandó és lefitymálandó "topic", a barátság nem kötelezettség, hanem a
cyber világban kapóra jövő megtámadható gyengeség, vajon szabad-e
elérzékenyülni?
A beszólogatós, eleve a rosszat feltételező érdekháború korában szabad-e egy
ilyen filmet méltatni? Ahol a Természet valódi barátai egymásra találnak és
együtt repülnek a madarakkal.
Van a filmben egy jelenet, amit mindenkinek ajánlok. A főszereplő kislánnyal
ordibál egy katona, egy repülőtér parancsnoka. Azt ordítja, hogy a kislány
alkonyatkor apjával és 16 lúddal leszállt a katonai bázison, és ezért neki
mozgósítania kellett a pilótáit és temérdek papírmunkát kell végeznie.
"Bocsánatot kérek uram" mondja a kislány, amire a parancsnok méginkább
felfortyan.
"Ígérem, nem fog többet előfordulni" mondja a kislány erre.
A levegő e kijelentésre megfagyott.
"Azt én is megígérhetem" mondja a katona, azután mosolyogva összehívja a
pilótákat, közös fényképet készít a légtérsértő sárkányosokkal és ludaikkal, és
meleg búcsúzkodás után tisztelegve integetnek a tovább repülő két sárkány és az
őket követő libák után.
A pilóta a pilótát még a háborúban is tisztelte. Az igazi pilóta még az
ellenségét is. Azt hiszem manapság közöttünk már sokan nem igazi pilóták...
Ez a kislány a filmben pár nap alatt igazibb pilóta lett, mint némely
sporttársamnak mondott ellenségem, akiről talán sosem tudom meg miért utál olyan
vehemensen. Jobban, mint a háborúban az ellenségek egymást.
Ez a kislány szeret, empatikus és bízik a másikban. Gyönyörű tájak felett
repülve, álnok emberek áskálódásai felett győz, mert vannak társai, akik
kiállnak mellette még lehetetlen szituációkban is.
Irigylem ezt a kislányt, akinek a film elején meghal a mamája és ismeretlen
világban kell újra kezdenie az életét. De az új barátok, az igazi pilóta
barátság mindenen átsegíti. Pilóta barátság apjával, apja nem repülő
barátnőjével, ismeretlen emberekkel, sőt még a vadludakkal is.
Azt gondolhatnám ez csak egy filmben lehet így. Egy filmben, amelyben napok
alatt megtanulhat repülni egy gyerek, ahol a madárvédő a repülő emberek oldalára
áll, a határok átrepülhetőek és a világ őszi színei csodásan szépek. Az aláfestő
zene lírai, és amikor a cselekmény látszólag megoldhatatlan fordulatot vesz, a
barátok kihúznak a csávából és a rosszak pórul járnak.
Repülj együtt a filmmel, s ha beleéled magad, ahogyan én, bizonnyal Te is
meghatódsz Amy bájos, happy end-el végződő történetén.